Egy szó sem elég

A Covid-19 idején úgy tűnik, hogy a nyelv ugyanolyan zavaros, mint azok, akik használják

Nincs is jobb alkalom, mint az AMU centenáriumi ünnepsége, hogy emlékeztesse az országot a sokszínűség örökségére.

2018-ban az Oxfordi szótár a toxikus szót választotta – akárcsak a toxikus férfiasságban, ami különösen fontos a #MeToo fényében – az év új szavának. Tavaly az éghajlati vészhelyzet csökkentette. Azóta a végtelennek tűnő idő alatt, amely alatt a Föld elliptikus úton halad a Nap körül, világjárvány sújtott, és a munka, a szerelem, a barátság, a társadalmak és a gazdaságok alapvetően megváltoztak. Olyannyira, hogy még egy szótárhoz sem elég egy szó.

A hét elején az Oxford English Dictionary kijelentette, hogy nem választott egy szót 2020-ra, mert ez egy olyan év, amelyet nem lehet egyetlen szóban elhelyezni. Ehelyett a globális angol lexikon számos új kiegészítése került említésre, ideértve a koronavírust, a beérkező leveleket, a némítás feloldását és természetesen a zárolást. A szavak áradásával azonban az oxfordi szótár irodájának jó emberei valójában ezt mondják: 2020 szótlanul hagyta őket. Minden évben az általuk választott szó egy trendet, egy új használatot jelez, amely vitát gerjeszt. A COVID-19 időkben úgy tűnt, hogy a nyelv, minden identitás gyökere, ugyanolyan zavaros, mint azok, akik használják. Digitális lények vagyunk most, akik kikapcsolják magunkat, miközben otthonról dolgoznak egy rövid társasági kapcsolat erejéig? A demokrácia és a politika fotelügy lesz, és a szavazás kihívást jelent az új formáiért? És mi a helyzet a régi szavakkal, amelyek új, pusztító felhangokat kaptak – a migráns új jelentést kapott Indiában, miközben milliók gyalogoltak.

Ebben a beszédcsendben azonban van egy ezüst bélés. A tudományos kifejezések úgy kerültek be a mindennapi nyelvbe, mint még soha, és mindenütt soha nem látott ütemben jelennek meg új szavak. Talán egy év alatt, amikor a világ megállt, az embereknek sikerült közösen kitágítaniuk elméjüket.