A Pesawar-effektus

Növelte a pakisztáni hadsereg eltökéltségét a fegyveresek üldözésére. Ez is segít abban, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert.

A pesavári iskolai támadás, a pesavári iskolai támadás, a hadsereg állami iskoláinak támadása, a hadsereg állami iskoláiban elkövetett gyilkosságok, a pesavári hadsereg állami iskoláinak támadása, a Tehreek-e-Taliban, a pesavári iskolai tálib támadás, a pakisztáni iskolai támadás,Ez növelte a Pak hadsereg elszántságát a fegyveresek üldözésére. Ez is segít abban, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert.

Két hónappal a pesavári Army Public School elleni támadás után, amelyben 150 ember vesztette életét, köztük 134 gyerek, ennek a tragédiának a Pakisztánra gyakorolt ​​hatása egyre világosabb és értékelhető. A Tehreek-e-Taliban Pakistan (TTP) vállalta a felelősséget, mondván, azért vettük célba az iskolát, mert a hadsereg a családjainkat veszi célba, ami egyértelműen jelzi, hogy a támadás bosszú volt a pakisztáni hadsereg észak-vazirisztáni hadműveleteiért.

De ahelyett, hogy meggyengítette volna a hadsereget és eltántorította volna az iszlamisták elleni harctól, ez a támadás megerősítette a katonaság helyzetét Pakisztánban és eltökéltségét, hogy legalább néhány militánst leküzdjön. Először is, a támadás, amely annyi katonafiát veszített el, érzelmi késztetést váltott ki az emberekben, hogy szolidaritást vállaljanak az intézménnyel, amelynek katonái és tisztjei nemcsak a helyszínen harcolnak, hanem tragikus gyászokat is szenvednek. Másodszor, egy ilyen háborúszerű légkörben, mint korábban, a hadsereg tűnik megmentőnek. Harmadszor, a hadsereg nagy határozottságról tett tanúbizonyságot. Ez nyilvánvaló abból a szempontból, hogy a hadsereg vezérkari főnöke, Raheel Sharif december 17-én Kabulba utazott, hogy rávegye az afgán hatóságokat, hogy segítsenek a pakisztáni hadseregnek felvenni a harcot Fazlullah molla, a TTP főnöke ellen, aki állítólag Afganisztán.

Navaz Sarif pakisztáni miniszterelnök is határozottan feloldotta a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot. De az első hat embert halálra ítélték, mert részt vettek a GHQ elleni 2009-es támadásban, vagy részt vettek Pervez Musarraf tábornok életére irányuló kísérletben. Úgy tűnt, a kormány jelezte, hogy azok érdemlik meg, akik először megölték őket, akik a hadsereget vették célba.
Negyedszer, a kormány és a pakisztáni parlament reakciója megerősítette a hadsereg pozícióját. December 24-én nemzeti cselekvési tervet (NAP) alakítottak ki a nemzet képviselői. Valójában minden olyan párt, amelynek választott képviselői vannak a parlamentben, beleértve a Pakisztáni Tehreek-e-Insaf-ot (PTI), amely megragadta ezt az alkalmat, hogy felfüggesztse hat hónapos agitációját, és a hadsereg is részt vett a terv kidolgozásában. A NAP 20 pontja között szerepelt a zéró tolerancia a militanciával szemben Punjabban, ahol a Pakisztáni Muzulmán Ligát (N), vagyis a PML(N)-et önelégültséggel vádolják, az elítélt terroristák kivégzésének folytatása melletti elkötelezettség és a különleges per megindítása. két évre bíróság elé állítja a terrorizmussal gyanúsítottak gyors tárgyalását.

Valamit minden bizonnyal tenni kellett a terrorizmus elleni küzdelem és a bûnösök hatékonyabb elzárása érdekében. Sindben például a 18 terrorizmusellenes bíróság 2013 szeptembere és 2014 novembere között mindössze 798 ügyben döntött a 2700 folyamatban lévő ügyből. Az elítélési arány is nagyon alacsony (32 százalék) – a 798 esetből 543 végződött felmentéssel. A jogállamiság e diszfunkcióját általában az igazságszolgáltatásnak tulajdonítják. A problémák azonban gyakran a rendőrség gyenge nyomozásából és a biztonsági apparátus tanúi (és ügyvédi) védelmének hiányából adódnak. A kormánynak a megtorlástól való félelmét is figyelembe kell venni. Bár a bírák körülbelül 8000, jelenleg halálraítélt bűnözőt ítéltek halálra, ami világrekord, a Pakisztáni Néppárt (PPP) kormánya úgy döntött, hogy moratóriumot vezet be a halálbüntetésre. 2008-ban. Nawaz Sharif egészen a pesavári tragédiáig folytatta.

Ám ahelyett, hogy megreformálták volna az igazságszolgáltatási folyamatot, hogy leküzdjék ezeket a korlátokat, a 20 pontos NAP-ot formáló, valamennyi párt részvételével zajló konferencia úgy döntött, hogy a terrorizmussal kapcsolatos ügyeket katonai bíróságok elé helyezi. Természetesen az iszlám pártok között is hallatszottak ellentmondások – a Jamiat Ulema-e-Islam (F) felfogta, hogy a katonai bíróságokat fel lehet használni a vallási szemináriumok és intézmények megtámadására –, valamint a PPP-n és a PTI-n belül. A disszidensek azonban többnyire az alkotmánymódosítás szükségessége ellen érveltek egy ilyen gyakorlat kialakítása érdekében. Aitzaz Ahsan, a PPP szenátora például, bár támogatta a katonai bíróságok igénybevételét terrorizmussal kapcsolatos ügyekben, úgy érezte, hogy az alkotmánymódosítás helyett egyszerű törvénymódosítással is meg lehetne indítani.

A katonaság azonban hajthatatlan volt: azt akarták, hogy a bírói hatalom átruházása, amely semmissé teszi a hatalmi ágak szétválasztásának egy fontos dimenzióját, a lehető legnagyobb mértékben védve legyen a Legfelsőbb Bíróság ítéletétől. Korábban a bíróság semmisített meg hasonló törvényeket azzal az indokkal, hogy azok megsértették az alkotmányt. A politikai osztály egy tányéron ajánlotta fel a katonaságnak ezt a hatalmas engedményt. Ebben az értelemben a Pesawar utáni forgatókönyv lehetővé tette a hadsereg számára, hogy továbbra is érvényesítse hatalmát a civilek rovására – Zahid Hussain szerint még a „puha puccs” kifejezés sem lehet megfelelő.

A pesavári tragédia után azonban a civil szervezetek példátlan módon mozgósítottak. Iszlámábádban tüntetők tiltakoztak a Lal Masjid előtt, miután annak fő papja, Maulana Abdul Aziz kijelentette, hogy nem fogja elítélni a pesavári gyermekek meggyilkolását, és nem tekinti őket mártíroknak. December 19-én eljárást indítottak ellene. December 26-án az iszlámábádi kerületi bíróság nem letartóztatási parancsot adott ki, azzal a váddal, hogy megfenyegette azokat a tüntetőket, akik néhány napig a mecset előtt táboroztak. De amint a The Dawn beszámolt róla, a rendőrök azt mondták, hogy nehezen hajtják végre a parancsokat Abdul Aziz esetében, és attól tartanak, hogy a közrend fenntartása értelmében vett őrizetbe vétele közrendi helyzetet teremthet.

Valójában a 2007-es Lal Masjid ostrom előtt és után a rendőrség már 22 ügyet regisztrált ellene. Egyik sem haladt előre, főként azért, mert a tanúk állítólag megváltoztatták vallomását, vagy nem jelentek meg a bíróságon. Ez nagyrészt a félelemnek tulajdonítható. Alig változott valami Pesawar után, kivéve, hogy a pap Lal Masjid prédikációit telefonon tartotta, nem pedig személyesen, a kormány által üzemeltetett mecset mikrofonját használva.

A többi iszlamistát megkímélték. Ilyen például a Haqqani hálózat és a Jamat-ud-Dawa (a Lashkar-e-Taiba néven működik). A múlt hónapban az Egyesült Államok kormánya üdvözölte Pakisztán döntését, hogy betiltja őket, de Iszlámábád nem tett ilyen bejelentést. Csupán azt jelezte, hogy az ENSZ ezeket az összeállításokat terrorista szervezetként jelölte meg, és az ENSZ tagjaként Pakisztánnak kötelessége volt betiltani a listán szereplő entitásokat és személyeket. Kivéve, hogy a Haqqani-hálózatot, valamint a JuD-t és vezetőjét, Hafiz Szaidot 2012-ben, illetve 2008-ban felvette az ENSZ jegyzékébe, és ez aligha változott Pakisztánban.

2014 decemberében, az 1980-as évekbeli megalakulása óta először, a JuD Punjabban tartotta éves ijtemáját (gyülekezete). Saeed mintegy 4 00 000 fős tömeghez szólt. Amikor öt héttel később az Egyesült Államok által bejelentett tilalomról kérdezték, Saeed kijelentette, hogy ez nem újdonság: ez az elmúlt hat évben tart.

December 24-én, egy televíziós beszéd során Nawaz Sharif kijelentette: Meghúzódott a határ. Az egyik oldalon a gyáva terroristák, a másik oldalon pedig az egész nemzet áll. Azt is mondta: A pesavári atrocitás megváltoztatta Pakisztánt. Ennek a változásnak a mértéke még nem tisztázott. Természetesen a civil társadalom próbált mozgósítani, a hadsereg pedig példátlan elszántsággal folytatja az észak-vazirisztáni hadműveletet, de a demokratizálódási folyamat rovására is egyre nagyobb hatalomra tesz szert. És a jó iszlamisták, köztük a JuD vezetői továbbra is erősen jelen vannak a nyilvánosságban.

Utóirat: A múlt héten a TTP vállalta a felelősséget egy öngyilkos merényletért, amelyben 19 ember halt meg egy pesavári síita mecsetben, megtorlásul a fent említett kivégzésekért. Ez azt mutatja, hogy a vér a vér eszkalációjához folytatódik.

Az író a párizsi CERI-Sciences Po/CNRS tudományos főmunkatársa, a londoni King’s India Institute indiai politika és szociológia professzora, Princeton Global Scholar és a Carnegie Endowment for International Peace nem rezidens tudósa.

express@expressindia.com