A járvány súlyosbította India szegénységi válságát

Becsléseink azt mutatják, hogy ebben az évben további 150-199 millió ember fog elszegényedni. Ez a szegénység összességében 15-20 százalékos növekedését jelenti, amivel az ország lakosságának mintegy fele szegény

Migráns munkások az Anand Vihar buszpályaudvaron Újdelhiben. (Express Photo: Praveen Khanna)

Írta: Krishna Ram és Shivani Yadav

Az új koronavírus tavalyi kitörése tömeges pusztításhoz vezetett, globális egészségügyi és gazdasági válsághoz, milliók halálához, iparágak bezárásához, jelentős létszámleépítéshez és katasztrofális jövedelmi sokkokhoz. Mély recesszióba taszította a világot, amely a nagy gazdasági világválság után először gazdasági visszaesést idéz elő a munkahelyek, a jövedelmek és a fogyasztáscsökkenés tekintetében. Világszerte körülbelül 3,9 millió ember halt meg, és milliók szorultak szegénységbe. India sem kivétel ez alól.

Indiában a hivatalos halálos áldozatok száma 3,98 millió (a nem hivatalos adat sokszorosa a hivatalosnak). Az indiai gazdaság 7,3 százalékkal zsugorodott tavaly; a legnagyobb visszaesés a függetlenedés óta. A CMIE jelentése szerint 2020 februárja és 2021 februárja között nettó 7 millió munkahely szűnt meg. A háztartások átlagosan 12 százalékos bevételkiesést tapasztaltak az elmúlt pénzügyi évben. Itt meg kell jegyezni, hogy ez átlagos veszteség. A szegények és a középosztály veszteségének nagyobbnak kell lennie. Emellett a CMIE felmérést kritizálják amiatt, hogy elfogult a gazdagabb háztartások felé, így a szegényebb háztartások tényleges vesztesége általában magasabb a jelentettnél. Becsléseink azt mutatják, hogy 2020 és 2021 között 218 millió további ember (168 millió vidéken és 50 millió városi területen) szorult volna szegénységbe, ha az egy főre eső havi fogyasztásuk 12 százalékkal csökkent.



2021-ben a Covid-19 második hullámának kitörése és az azt követő nyomorúság további bizonytalanságot szült az indiai gazdaság egészségét illetően. Bár ekkor még nem vezették be országos szinten a zárolást a tavalyihoz hasonló módon, ennek ellenére az élet- és megélhetési veszteségek tekintetében súlyos a hatás. Ezúttal a vidéki és városi területek egyaránt súlyosan érintettek. Soumya Kanti Ghosh és Sachchidanand Shukla (IE, június 5.) arról számolt be, hogy a vidéki körzetekben 2,28 millió új esetet regisztráltak 2020. augusztus-szeptemberben, míg az idei április-május időszakban az esetszám 7,61 millióra emelkedett. Ugyanebben az időszakban a Covid-halálozások száma is 28 101-ről 83 863-ra emelkedett.

A FICCI (2021) felmérése azt mutatja, hogy a vállalkozások körülbelül 58 százaléka számolt be a 2021. április-május állami szintű korlátozás jelentős, további 38 százaléka pedig mérsékelt hatásáról. A jelentés szerint a tavalyi évtől eltérően az áruk iránti gyenge kereslet és a szolgáltatások nem csak a városi területekre korlátozódtak, mivel a vidéki India is a kereslet szűküléséről számolt be ezúttal. A vállalkozások mintegy 71 százaléka jelentős visszaesésről számolt be eladásaiban a vidéki piacokon. A CMIE (2021. június) fogyasztói piramis háztartási felmérése szerint 2021 áprilisában és júniusában 22,3 millió munkahely szűnt meg, amelyek közül a napi keresetűek voltak a legrosszabbul.

Ezen túlmenően, tekintettel a vállalkozások és az emberek előtt álló egyéb kihívásokra, a gazdaság valószínűleg az év elején vártnál alacsonyabb GDP-növekedést tapasztal. Ezért, figyelembe véve a Covid-19 válság második hullámának hatását, a legtöbb multilaterális és nemzetközi ügynökség felülvizsgálta a 2021–22-es növekedési előrejelzését Indiára vonatkozóan.

A Világbank az indiai GDP-re vonatkozó becsléseit 8,3 százalékra módosította a 2021-2022-es évre vonatkozó 10 százalékos korábbi becsléseihez képest. Az RBI felülvizsgálta a GDP 9,3 százalékos növekedésére vonatkozó becslését is a korábbi 10,5 százalékos előrejelzéséhez képest. A felülvizsgált lefelé mutató előrejelzésektől, a gazdasági lassulástól, a növekvő munkahelyi informalitástól és a növekvő OOP egészségügyi kiadásoktól való félelem miatt a 2019–2020-as bevételi becslések 5-10 százalékos mértékű kiesése várható. Az időszakos munkaerő-felmérés (2018–2019) adatai alapján a jövedelem/fogyasztás csökkenése 5-10 százalékos feltételezett szintjén végzett becslésünk azt mutatja, hogy a Covid-19 hatása a szegénységre óriási. A Covid által kiváltott szegénységnövekedés becsléséhez a Rangarajan bizottság 2011–2012 közötti szegénységi küszöbre vonatkozó becsléseit használtuk. A vidéki és városi fogyasztói árindexek (bázisév, 2011-12) külön-külön kerülnek felhasználásra a 2011-12-es, a 2019-20-as és a 2021-22-es szegénységi küszöb frissítéséhez. Feltételezve, hogy a 2019-20-as évben nem történik érdemi változás a jövedelemben és annak megoszlásában, a Covid által kiváltott szegénységet összesített és bontott szinten becsültük. Becsléseink azt mutatják, hogy ebben az évben további 150-199 millió ember fog elszegényedni. Ez a szegénység összességében 15-20 százalékos növekedését jelenti, amivel az ország lakosságának mintegy fele szegény. A növekedés nagyobb a vidéki területeken, mint a városi területeken.

A Covid előtti időkben a vidéki lakosság mintegy 35 százaléka (265 millió ember) volt szegény. Ez a szám azonban várhatóan nagyjából 381-418 millióra emelkedik, és a teljes létszámarány 2021-22-ben eléri az 50,9-55,87 százalékot. Ugyanilyen mértékű zsugorodás mellett India városaiban további 36-46 millió ember kerül szegénység alá, és a teljes létszámarány eléri a 39,08-42,4 százalékot. A társadalmi kategóriákban várhatóan a marginalizált csoportokhoz tartozó emberek nagyobb százaléka esik szegénységbe, mint a többi csoport. Például egész India szintjén a további SC/ST emberek 13-20 százaléka várhatóan szegénységbe esik, szemben a felső kasztba tartozók 12-16 százalékával, így a csoport teljes HCR-je eléri a 60 főt. -70 százalék. A Covid-19 által kiváltott szegénység ezért az SC/ST és a nem SC/ST csoportok közötti egyenlőtlenség növekedéséhez vezet.

Elemzésünk a főbb foglalkozásokat tekintve azt mutatja, hogy az önfoglalkoztató mezőgazdaság, a nem mezőgazdasági termelők és az alkalmi munkások a legnagyobb hatást a vidéki területeken érintik. A városi területeken az alkalmi munkások viselik aránytalanul a válságok terhét. A gazdaságok folyamatos szorongása, a vidék eladósodása, az infrastruktúra hiánya, a kisméretű, elszórt földbirtokok, a kedvezőtlen kereskedelmi feltételek és a mezőgazdaság társaságiasodása hozzájárul az ilyen munkások kiszolgáltatottságához a vidéki területeken. A városi területen leginkább a munkahelyek informális jellege, a nyomott keresetek és a csekély vagy egyáltalán nem szociális biztonság az, ami az alkalmi munkavállalókat a kiszolgáltatottság szélére helyezi. Az alacsony jövedelmű államokban (Uttar Pradesh, Rajasthan, Madhya Pradesh, Chhattisgarh, Odisha és Bihar) a legmagasabb a szegénység előfordulása, ezt követik a közepes jövedelmű államok (Karnataka, Nyugat-Bengália és Uttarakhand) a válság miatt. Az alacsony jövedelmű államokban tapasztalható jelentős jövedelmi egyenlőtlenség növelni fogja a Covid-19 utáni visszaeséseket. A magas jövedelmű államokban (Maharashtra és Gujarat) a Covid-19 súllya elsősorban a vidéki területeken jelentkezik, valószínűleg azért, mert a szegénységi küszöb közelében élő területeken nagy népesség koncentrálódik, valamint azért, mert a térségben nincs foglalkoztatás és megélhetés. lehetőségeket.

A szegények számának növekedése keresleti sokkokhoz vezethet a gazdaságban, ami a GDP növekedésének visszaeséséhez vezethet. Ezért a szegény és kiszolgáltatott csoportok azonosítása az órában szükséges, hogy az olyan irányított beavatkozások, mint a nemzeti élelmezésbiztonság, a közvetlen készpénzátutalások és más társadalombiztosítási programok megakadályozzák, hogy ezek a csoportok még mélyebbre essenek a nyomorba és az elszegényedésbe. Az MGNREGA-n és más foglalkoztatást teremtő programokon keresztül megvalósuló, köztes, informális foglalkoztatási felkeléssel együtt sürgősen meg kell szüntetni a Covid-19-nek a tömegek jólétére gyakorolt ​​kedvezőtlen hatását.

Ram adjunktus, Yadav pedig kutató tudós a delhi Ambedkar Egyetemen