Semmi sem lehet rosszabb India számára, mint Kína immár fordított egygyermekes politikáját utánozni

Poonam Muttreja ezt írja: Bár Indiának sikerült lelassítania népességének növekedését, családtervezési programunk azonban sok kívánnivalót hagy maga után.

Indiának nem kell aggódnia a népességnövekedés csökkentése miatt

Számos oka van annak, hogy megünnepeljük India népesedési fronton elért eredményeit. A teljes termékenységi rátánk (TFR) 2,2 – valamivel magasabb, mint a 2,1-es helyettesítési szint, vagyis az az állapot, amikor egy pár helyébe két gyermek kerül. 28 államból 25, nyolcból hat UT és a legtöbb városi terület 2,1-es vagy annál alacsonyabb helyettesítő TFR-ről számolt be.

Míg 1952-ben a világon elsőként indítottunk el Nemzeti Családtervezési Programot, ennek első 25 évét a végrehajtás gyengesége jellemezte. A női sterilizáción kívül kevés volt a fogamzásgátlási lehetőség. Aztán a vészhelyzet idején 1975 és 1977 között eltelt 21 hónap katasztrofálisnak bizonyult. A családtervezési táborokban a férfiak kényszersterilizálását hajtották végre, az ösztönzők és büntetések pedig a célok elérésére kényszerítettek. Ez közfelháborodást váltott ki, amely hozzájárult az Indira Gandhi által vezetett Kongresszusi kormány megbukásához.

Az 1994-es vészhelyzet és a Nemzetközi Népesedési és Fejlődési Konferencia között eltelt két évtized elpazarolt időszak volt. Az ICPD program aláírójaként India hivatalosan elismerte, hogy a reproduktív jogok és a nemek közötti egyenlőség alapvető fontosságúak a népesség stabilizálásában. A 2000. évi Nemzeti Népesedéspolitika hangsúlyozta annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a nők számára, hogy meghatározzák családjuk méretét, és megszüntette a sterilizációs célokat.

Bár Indiának sikerült lelassítania népességének növekedését, családtervezési programunk azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Először is, a nők jóléte nem teljesen biztosított. 2014 novemberében 16 fiatal nő halt meg tragikusan, és sokan súlyosan betegek maradtak a tubectomiák következtében a Chhattisgarh állambeli Bilaspur körzetében található tömeges sterilizációs táborban.

A családtervezés terhe szinte teljes egészében az indiai nőkre hárul. Az NFHS-4 szerint 2015-16-ban a 15-49 éves házas nők 36%-a esett át sterilizáláson, míg a 15-54 éves házas férfiak kevesebb mint 1%-a. A férfiak kevesebb mint 6%-a használ óvszert.

A házas nők körében nagy az igény a fogamzásgátlásra, és a párok fogamzásgátlási lehetőségei korlátozottak. A közegészségügyi rendszerben a sterilizáláson kívül mindössze öt fogamzásgátló módszer áll rendelkezésre. Az indiai magánszektorban 1994-ben használható injekciós készítményeket csak 23 évvel később, 2017-ben adták be az állami egészségügyi rendszerbe.

De e különbségek ellenére India termékenységi rátája csökken. Akkor miért szorgalmazza egyes politikusok és államok, például Assam, UP és Lakshadweep kétgyermekes politikát? Ez azt mutatja, hogy nem értik rosszul, mi szükséges a népesség stabilizálásához. Kerala és Tamil Nadu megmutatta, mit kell tenni: biztosítsák az alapvető szolgáltatások biztosítását, támogassák a lányok iskoláztatását és javítsák a nők fejlődési lehetőségeit.

Semmi sem lehet rosszabb India számára, mint Kína immár fordított egygyermekes politikáját utánozni. Tekintettel az ország erős fiúpreferenciájára, ez a nő-férfi arány eltorzulásához és a nemi alapú abortuszok számának növekedéséhez vezetett. Kína most demográfiai katasztrófával néz szembe, elöregedő lakossággal és csökkenő munkaerővel.

Indiának nem kell aggódnia a népességnövekedés csökkentése miatt. Az Institute for Health Metrics and Evaluation előrejelzése szerint India TFR-je 1,3-ra csökken 2100-ra. Hatékonyabbá kell azonban tennünk családtervezési programunkat, amely három lépést igényel. Az egyik, szabaduljon meg a vazektómiával és a férfiassággal kapcsolatos tévhitektől. Másodszor, helyezze előtérbe a női ügynökséget, lehetővé téve számukra, hogy eldöntsék, akarnak-e, mikor és hány gyermeket szeretnének. Végül támogasd a választást, és szüntesd meg a kényszer minden formáját. Az Egészségügyi Minisztérium a Legfelsőbb Bíróságon 2020 decemberében adott válaszában kijelentette, hogy „egyértelműen” ellenzi a párok által vállalható gyermekek számának korlátozását a népesség „szabályozása” érdekében. Ezért van értelme a kétgyermekes normára hivatkozni.

Ez a rovat először 2021. július 4-én jelent meg a nyomtatott kiadásban „A kétgyermekes norma abszurditása” címmel. Az író az Indiai Népesedési Alapítvány ügyvezető igazgatója