Tanulságok a halálból a könnyű üzletvitel indexe
- Kategória: Oszlopok
Sonalde Desai ezt írja: Az ezzel kapcsolatos gazdasági következmények és politikai előnyök sok országot arra ösztönöztek, hogy megpróbálják megjátszani a rendszert a mérendő mutatók felületes javításával, és ha ez nem sikerült, kifejezett nyomást gyakorolva a Világbank kutatócsoportjára.
A sokat emlegetett Ease of Doing Business Index (EoDB) meghalt. A Világbank által megalkotott zászlóshajó-terméket támadás érte, mert adatait az olyan országok nyomására módosították, mint Kína és Szaúd-Arábia. Független audit eredményeként az indexet a Bank elhagyta. A kérdés az, hogy megpróbáljuk-e újraéleszteni, vagy elénekeljük a rekviemét, és továbblépjünk? Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a nemzetközi indexek jövője szempontjából, amelyek az országokat számos eredmény alapján rangsorolják, abban a reményben, hogy ez megszégyeníti őket a jobb teljesítményre? Az EoDB boncolása szükséges ahhoz, hogy megválaszolhassuk ezt a kérdést.
A Világbank kutatói az EoDB rangsorolási rendszerét azzal a feltételezéssel dolgozták ki, hogy a jobb törvények és szabályozási keretek megkönnyítik az üzletkötést és javítják a gazdasági teljesítményt. Különböző országok válaszadóitól gyűjtött adatokat a meglévő törvényekről és szabályozásokról több dimenzióban, belső ellenőrzésen keresztül érvényesítette azokat, majd egy átfogó indexben egyesítette, amely lehetővé tette az országok rangsorolását. Például az index olyan dimenziókat tartalmazott, mint például a vállalkozás indításával kapcsolatos eljárások, az építési engedélyek megszerzése, az elektromos csatlakozás megszerzése, az ingatlan nyilvántartásba vétele, a hitelfelvétel, a kisebbségi befektetők védelme és az adófizetés. Minden dimenziót egyenlően súlyoztunk, és összeadtuk a skála létrehozásához.
Ha nemzetközileg összehasonlítható indexet akarunk létrehozni, hasonló kérdéseket kell feltennünk. Mégis, ezek közül a kérdések közül sok nem lokálisan kiemelkedő a különböző fejlettségi szinteken lévő gazdaságokban. Például az EoDB kérdéseket tett fel az elektromos csatlakozás egyszerűségével kapcsolatban, ahol India pontszáma a 2015-ös 70-ről 2020-ra 89-re javult. Az ördög azonban a részletekben rejlik. Nem a csatlakozással van a probléma, hanem az áramellátás megbízhatóságával, ami hátráltatja az indiai ipart. Emellett a legtöbb kérdés a korlátolt felelősségű társaságokkal kapcsolatos hipotetikus esetekre irányult. A Világbank saját vállalkozási felmérése azonban azt mutatja, hogy az indiai vállalkozások 63 százaléka egyéni vállalkozás, és csak 14 százaléka betéti társaság. Ha a nem bejegyzett vállalkozásokat is beleszámítjuk, ez a szám valószínűleg még kisebb lesz. Így nem tűnik különösebben hasznosnak a kisebbségi tulajdonosok jogainak védelmére összpontosítani az indiai iparágak ezen apró szegmensében, és ennek felhasználása az indiai üzleti környezet rangsorolására.
Ami ironikus, az az, hogy az index óriási hitet helyezett a formalizált rendszerekben, ugyanakkor megvetette az ebbe a formalizálásba ágyazott bürokratikus struktúrákat. Érdekes példa a hitelszerzés dimenzió. Az óvatlan olvasók azt gondolhatják, hogy ennek valami köze van ahhoz, hogy egy országban milyen könnyű hitelt szerezni. Nem úgy. Egyszerűen a csődtörvényeken és egy országban működő hitelminősítő rendszeren alapul.
Az EoDB-vel nem egyszerűen az a probléma, hogy ez egy durva intézkedés, amely rosszul ragadja meg az olyan összetett és informális gazdaságok üzleti környezetét, mint India. Nagyobb probléma, hogy akkora erőre tett szert, hogy az országok versengtek a helyezésük javításáért. Miért számít annyira az index, hogy az országok lehajolnak, hogy nyomást gyakoroljanak a Világbankra, hogy javítsa helyezéseiket? India például a 139. helyet foglalja el a 149-ből a világboldogság-indexen, ennek ellenére kevés figyelmet szentelünk neki, miközben az EoDB ranglétrán való feljutást kifejezetten politikai célként tűzték ki.
A válasz a rangsorolás lehetséges következményeiben rejlik. Az országok azt feltételezik, hogy EoDB-rangsoruk vonzza a külföldi befektetőket. Mivel a külföldi befektetőknek gyakran nincs módjuk arra, hogy bármely országban felmérjék a mögöttes üzleti környezetet, a rangsort jelzésként használhatják befektetési döntéseik meghozatalakor. Erről a feltételezett hatásról az empirikus bizonyítékok megkérdőjelezhetők. Valóban van néhány bizonyíték arra, hogy az EoDB pontszáma összefüggésbe hozható az FDI-vel, de ez az összefüggés főként a tehetősebb országok esetében létezik. Dinuk Jayasuriya, Adrian Corcoran és Robert Gillanders tanulmányai azt mutatják, hogy ez az összefüggés gyenge a szegényebb országok számára. Például 2020-ban Kína volt a legnagyobb közvetlen külföldi befektetés fogadója annak ellenére, hogy az EoDB-n a 85. helyen áll.
Az EoDB gyakorlat egyik kevésbé látható része a mögöttes politikai üzenet volt. A szabályozás, amelyet gyakran a bürokratikus akadályok szinonimájaként kezelnek, rossz, és a szabályozás elhagyása pozitív eredményeket hoz. Az EoDB áttekintésében Timothy Besley kiemelte a szabályozásellenes torzítást, amely a munkavállalók foglalkoztatása intézkedés hátterében áll, amely a munkavállalók felvételének és elbocsátásának egyszerűségét, valamint a munkaidő merevségét vizsgálja. Az ILO vezetésével elegendő ellenállás volt ahhoz, hogy ezt a dimenziót, bár jelentették, kikerüljék a végső rangsorból.
Mindazonáltal a feltételezett gazdasági következmények, valamint a rangsor javításával járó politikai előnyök sok országot arra ösztönöztek, hogy megpróbálják megjátszani a rendszert a mért mutatók felületes javításával, és ha ez kudarcot vallott, kifejezett nyomást gyakorolva a világra. Banki kutatócsoport, amint azt a jelenlegi kudarc is mutatja.
Ez egy érdekes dilemma elé állít bennünket. Az EoDB tapasztalatai rávilágítottak az adatok erejére és arra a politikai befolyásra, amelyet az ilyen rangsorok eredményezhetnek. Megpróbáljuk megreformálni az indexet, vagy lemondjunk róla? A döntés két kérdésre adott válaszon múlik. Először is, léteznek-e a szilárd gazdasági gyakorlatoknak általánosan elfogadható szabványai, amelyek alkalmazhatók és mérhetők a különböző gazdaságokban? Másodszor, ha az indexek ennyire erősek, felépítésüket olyan intézményekre kell hagyni, mint a Világbank, amelyek nemcsak tudást hoznak, hanem a globális gazdasági hatalmat is birtokolják? Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a válasz mindkettőre nem.
Ez a rovat először 2021. október 5-én jelent meg a nyomtatott kiadásban „A rangsor nyugtalansága” címmel. Az író az NCAER-NDIC és a Marylandi Egyetem professzora és központ igazgatója. A nézetek személyesek