Indiának és Nepálnak kölcsönösen elfogadható megoldásokat kell keresnie az új térkép körüli vitákra

Az India-Nepál határ egyedülálló abban a tekintetben, hogy egyik ország sem engedte meg, hogy politikai határ megszakítsa a rokoni, vallási és kulturális kötődésű emberek ősrégi forgalmát.

Indiának és Nepálnak kölcsönösen elfogadható megoldásokat kell keresnie az új térkép körüli vitákraA baloldal megmaradt forradalmárai az állítólagosan India-párti nepáli kongresszussal versengtek, hogy elítéljék Indiát olyan térképek kiadásáért, amelyeken Kalapani az India-Nepál-Kína háromcsomópontnál északon, Susta pedig délen indiai területként szerepelt.

A határok, mint a térképre húzott vonalak fogalma egy újkeletű fogalom – akárcsak a nemzetállam. Ez különösen igaz a szubkontinensre, ahol a birodalmak és királyságok kétértelmű határokon átnyúlnak egymásba, ahelyett, hogy szuverén joghatóságokat jelölő határok választanák el őket. Az India-Nepál határ egyedülálló abban a tekintetben, hogy egyik ország sem engedte meg, hogy politikai határ megszakítsa a rokoni, vallási és kulturális kötődésű emberek ősrégi forgalmát. Ezt most a nepáli oldalon a területi nacionalizmus, az indiai oldalon pedig egy kialakulóban lévő biztonsági állam fenyegeti.

Könnyű indiánellenes hangulatot váltani a Katmandu-völgyben, amely továbbra is a nepáli politika tégelye, valamint bel- és külpolitikájának döntőbírója. Amint azt saját országunkban is látjuk, a nacionalista érzelmek a politikai mozgósítás hatékony eszköze lehet, de irányultsága lehet pozitív vagy negatív. Ez a politikai vezetéstől, de ugyanúgy attól is függ, mennyire tudatos és felvilágosult a polgár. Nepálban a különböző irányzatú politikai csoportosulások képtelenek ellenállni a kísértésnek, hogy egy zaklató és fennhéjázó Indiát idézzék elő, hogy a nemzeti érdekek heves letéteményeseként mutassák be magukat. Ezt láttuk játszani a közelmúltban Katmandu utcáin tartott tüntetéseken. A baloldal megmaradt forradalmárai az állítólagosan India-párti nepáli kongresszussal versengtek, hogy elítéljék Indiát olyan térképek kiadásáért, amelyeken Kalapani az India-Nepál-Kína háromcsomópontnál északon, Susta pedig délen indiai területként szerepelt.

Ezeknek a legújabb térképeknek semmi közük Nepálhoz. Azért tették közzé, hogy tükrözzék Dzsammu és Kasmír állam (J&K) közelmúltbeli kettészakadását a két új uniós területre, J&K-ra és Ladakh-ra. Nem változott az India-Nepál határ ábrázolása. Mégis kialakult az a felfogás, hogy az új térkép közzététele eltávolodás a múlttól, és kártékony térképészeti agresszió. Való igaz, hogy Nepál a múltban a Kalapani és Susta területét sajátjaként követelte. A két fél egyetértett abban, hogy ezeket a nézeteltéréseket baráti tárgyalások útján kell megoldani, és külügyminisztereiket bízták meg ezzel a gyakorlattal. Amennyire az ember tudja, ezekre a tárgyalásokra még várni kell. Ha ez olyan kérdés, amely ilyen erős közhangulatot kelthet a nepáli oldalon, akkor az ilyen tétlenség megmagyarázhatatlan. Saját tapasztalatom az, hogy a nepáli fél retorikai céllal vet fel ilyen kérdéseket, de nem érdekli, hogy komoly tárgyalásokon folytassák a nyomon követést. Ez történt az India-Nepál baráti szerződés felülvizsgálatára irányuló nepáli követelésekkel. Az indiai fél 2001-ben megállapodott abban, hogy külügyminiszteri szintű tárgyalásokat folytatnak egy felülvizsgált szerződés kidolgozása érdekében, amely a nepáli szemmel egyenlőbb lenne a kölcsönös kötelezettségekkel és jogosultságokkal. Csak egy ilyen tárgyalási fordulóra került sor.

Amíg Nepálban voltam nagykövetként, felkérték, hogy a témát vegyék fel a 2003-ban lezajlott külügyminiszteri szintű tárgyalások napirendjére, de anélkül, hogy tényleges megbeszélésre számítottak volna. Amikor jeleztük, hogy készek vagyunk érdemi megbeszélésre a szerződés felülvizsgálatáról, a nepáli fél ejtette a napirendi pontot. A cél csupán annak bemutatása volt, hogy a nepáli fél komolyan veszi a kérdést Indiával szemben. Úgy gondolom, hogy India részéről jó politika lenne, ha rendszeresen felajánlaná, hogy kétoldalúan foglalkozik ilyen fennálló problémákkal, még akkor is, ha a nepáli fél esetleg félre akarna lépni. Ha erőfeszítéseket tesznek az ilyen kérdések politikai haszonszerzés céljából történő felderítésére, akkor India nyilvánosan felsorolhatja azokat az alkalmakat, amikor felajánlotta, hogy baráti tárgyalásokkal oldja meg ezeket. Jelenleg a nepáli politikai pártok számára kevés kockázatot jelent, ha felvetik ezeket a kérdéseket nacionalista színezetük érvényesítésének eszközeként.

Nem köztudott, hogy a két országnak sikerült közös határának mintegy 98 százalékát rendezni, és ez tükröződik az általuk inicializált 182 sávos térképen. Több mint 8500 határolóoszlopot szereltek fel, ami tükrözi a megállapodás szerinti igazítást.

A Kalapani vita a Mahakali folyó valódi és elsődleges forrását illetően eltérő felfogás miatt merült fel. Az 1816-ban megkötött Sugauli szerződés a folyót India nyugati határaként határozza meg, de a különböző brit térképek különböző helyeken mutatták a forrás mellékfolyóját. Ez nem szokatlan, tekintettel a térképészeti tudomány akkori állapotára és a kevésbé kifinomult földmérési technikákra. Hasonló problémáink vannak a McMahon-vonalnak az indiai-kínai határ keleti szektorában való összehangolásával kapcsolatban. Susta vonatkozásában a probléma a folyó folyásának eltolódása miatt merült fel, ami ismét gyakori a szomszédos országok közös folyóiban. Csak kétféleképpen lehet megbirkózni ezzel a kihívással – vagy elfogadni egy változó határt, ahogy maga a folyó eltolódik, vagy megállapodni egy olyan határban, amely a folyó folyásának változásai ellenére is rögzített marad. Általában az utóbbi a racionálisabb választás. Az ilyen ügyek azonban baráti konzultációkat igényelnek, amelyek kölcsönösen elfogadható eredményekre irányulnak, nem érzelmileg feltöltött nagyérdemű.

Alig néhány nappal a vita kirobbanása előtt India és Nepál miniszterelnöke videokonferencia keretében felavatta a régóta várt Motihari-Amlekhgang vezetéket, amely lehetővé teszi Nepál biztonságos, biztonságos és biztos kőolajtermék-ellátását. Ezeket az árukat korábban teherautókkal szállították át a határon, gyakori lopások és szennyeződések miatt a tranzitban, valamint természeti katasztrófák vagy politikai tiltakozások során felállított útlezárások miatti megszakítások miatt. Ez azt mutatja, hogy a határokon átnyúló együttműködés milyen eredményeket érhet el mindkét ország javára. A csúnya indiánellenes tüntetések Katmanduban önpusztító ellenpontot adnak.

Hat-nyolc millió nepáli állampolgár él és dolgozik Indiában. Élvezik a hatalmas jóakaratot és a barátságos és barátságos környezetet, bárhol is legyenek. Nepál politikai vezetőinek el kell gondolkodniuk ezen a rendkívüli értéken, amelyet országuk évszázados jóindulatú összetartozása során épített fel. Meggondolatlan eróziója mindkét országunk számára költségesnek bizonyulhat.

Ez a cikk először 2019. november 27-én jelent meg a nyomtatott kiadásban „Egy vonal fut rajta” címmel. Az író egykori külügyminiszter és vezető munkatárs CPR. 2002–2004 között India nepáli nagykövete volt.