Az indiai műszaki oktatás minőségi hiányának kezelése

S S Mantha, Ashok Thakur írja: Szükség van egy valóban autonóm minőségbiztosítási testületre, amely a kormánytól karnyújtásnyira van, és amely az ipar és a tudományos körök kiemelkedő személyiségeiből áll.

Egyetlen iparági szervezetnek sem sikerült hatékonyan tájékoztatnia az oktatástervezőket a különböző foglalkoztatási szektorok növekedéséről, legyen az CII, FICCI vagy ASSOCHAM. (C R Sasikumar illusztráció)

A mérnöki tudomány alkalmazott tudomány, ezért törekvése előfeltétele a polgári, gépészeti és elektromos ágak alapos ismeretének, ezek építőkövei. A gépészetből olyan ágak nőttek ki, mint a kohászat és a vegyészet, és számos más ág, mint például az elektronika, a kommunikáció, a számítástechnika és az informatika a mérnöki tudományok villamos ágából nőtt ki. A szakterületeket összekötő közös szál az anyagokban, alkalmazott fizikában és termodinamikában gyökerező hangmérnöki alap volt.

A nyolcvanas évek közepén magánvállalkozók vették át a vezetést annak érdekében, hogy kielégítsék az ország növekvő műszaki oktatási igényeit a témában, de kevés fogalmuk volt a témáról. Ennek eredményeként ezen intézmények oktatói vezérelték vezetésük napirendjét – és néha a sajátjukat is. Amikor a vezetőség bekerült a különböző egyetemek akadémiai testületeibe, az első áldozat a tanterv volt. Az olyan fontos kurzusok, mint amilyenek a fent említettek voltak az elsők, amelyeket kihagytak, mivel a tanárok számára nehéz volt tanítani, és nehéz volt átadni a diákoknak. Az olyan tárgyak, mint az anyagok, az alkalmazott fizika és a termodinamika nélkülözhetetlenné váltak. Több egyetem vidáman átdolgozta tantervét e képzések rovására.

A 2000-es évek elején és közepén ez a tantárgyfelpuhítás a korlátlan terjeszkedéssel párosult, bár biztosította, hogy mindenki, aki a műszaki képzésre vágyik, a képességeinek megfelelő helyet találjon, az ország általános színvonalának valódi felhígulását eredményezte. A 2014-2015-ös csúcson az AICTE által jóváhagyott intézetek csaknem 35 millió férőhellyel rendelkeztek, elsősorban az országban megnövekedett foglalkoztatási lehetőségek miatt. A lap 2017 decemberében megjelent jelentéseiből azonban kiderült, hogy a 2016 és 2017 közötti időszakban 3291 egyetemi mérnöki főiskola 15,5 millió férőhelyének legalább 51 százalékára nem volt felvevő. Ezek a jelentések feltárták a szabályozási hiányosságokat, a rossz infrastruktúrát, a képzett oktatók hiányát és a nem létező iparági kapcsolatokat, amelyek hozzájárultak a legtöbb ilyen intézetben végzett hallgatók tehetetlen foglalkoztathatóságához.

Bizonyos konszolidáció minden bővülő rendszerben megtörténik, de ehhez intelligens beavatkozásokra is szükség van, hogy a rendelkezésre álló foglalkoztatási lehetőségekhez kapcsolódjanak, ha élvezni akarjuk a terjeszkedés gyümölcsét. 2015–2016 óta évente legalább 50 főiskola zárt be, idén pedig 63 intézet bezárását hagyta jóvá az AICTE. A 2021-22-es tanévre azonban 54 új főiskolát hagytak jóvá az elmaradott körzetekben. Hasonló statisztikák uralkodnak minden évben. Az ezekben a körzetekben elérhető foglalkoztatási lehetőségeket is tanulmányozta valaki, mielőtt jóváhagyta azokat? Amikor a politikai és gazdasági okok felülírják az új entitások létrehozását, miért kell a hanyatló normákról beszélni? Több ilyen döntés összességében csak hozzájárult a színvonal halmozott romlásához.

Egyetlen iparági szervezetnek sem sikerült hatékonyan tájékoztatnia az oktatástervezőket a különböző foglalkoztatási szektorok növekedéséről, legyen az CII, FICCI vagy ASSOCHAM. A kormány nem tett kézzelfogható lépéseket egy független testület felállítására sem, amely tanácsot adna az AICTE-nek ebben a létfontosságú kérdésben. Hiteles információ hiányában a keresleti oldali számokról az intézmények beruházásai csak percepción alapulnak. Tegnap éppen az informatika és annak alkalmazásai lendítették előre az informatikai és számítástechnikai képzések növekedését. Ma ez az automatizálás. Legyen szó RPA-ról, AI-ról, ML-ről, blokkláncról, kemény robotikáról vagy IOT-ról, a tolóerő a teljes automatizáláson van. Mi történik, ha ezek a területek telítődnek? Már több munkahely is megszűnt, a piramis alapja jelentősen megzsugorodott.

Megfelelő számú tanár hiánya, a rendelkezésre állók minőségének hiánya, a menedzsment képtelensége a dinamikus környezetben megfelelő beruházásokra, a munkalehetőségek hiánya, a készségek eltarthatósága minden technológiai beavatkozással lecsökken és a tananyaggal való folyamatos kísérletezés mind a minőség veszteségét jelentették a műszaki oktatásban. Ahelyett, hogy reaktívak lennének, az intézményeknek proaktívan kell meghatározniuk az oktatás gyakorlati elemeit. E hiányosságok korrekciós intézkedései technológiaintenzívek, tapasztalati jellegűek, és oktatási befektetést igényelnek. A főiskolák nem hajlandók vagy nem képesek olyan beruházásokra, amelyek komoly minőségromlással járnak.

Nem minden kísérletet érdemes azonban elvégezni. A tantervvel való folyamatos babrálás, a kreditek összpontszámának csökkentése, a rugalmasság jegyében többféle választási lehetőség, a matematika és a fizika mellőzése a képesítési szinten, a helyi nyelveken való tanítás mind jó érv, de fel kell mérni ezek hasznosságát és hatását műszaki oktatás hosszú távon. Nem minden szakterületen van szükség informatikát igénylő tananyagra. A kreditek összértékének csökkentése nemcsak a mérnökképzés szigorát csökkentette, hanem több oktatói ág munkahelyének elvesztését is jelentette. Lehet, hogy a nemzeti büszkeség nem alku tárgya, de akkor a marathi vagy tamil nyelvű tanítás növeli-e a foglalkoztatási lehetőségeket amellett, hogy számos pedagógiai és szerzői joggal kapcsolatos problémát okoz? Van erről országos jelentés? Egy idő után az ilyen kísérletek általában csökkentik a műszaki oktatás iránti érdeklődést.

A teljesítmény végső mércéje a minőségbiztosításba ágyazódik. Különféle minősítő és rangsoroló ügynökségek ragaszkodnak ahhoz, hogy a programok és a kurzusok eredményei a legfontosabbak a minőség szempontjából. A nagyobb kérdés azonban az, hogy mérhetők-e azok a szellemben, ahogyan írták, és hogy a teljesítménybeli hiányosság felhasználható-e a zárt hurkú vezérlőrendszerhez hasonló rendszer javítására? Mi van akkor, ha a garantált eredmények nem valósulnak meg? Beperelhetik-e az érintettek az adminisztrátorokat az ígéretek megszegése miatt? Az óra szükséglete egy valóban autonóm minőségbiztosítási testület létrehozása a kormánytól karnyújtásnyira, amelyben az ipar és a tudományos élet kiemelkedő személyiségei állnak.

Az oktatási paradigma nagy elmozdulás előtt áll a nagyszámú növekvő és fiatal népesség nyomása, az oktatás exponenciálisan növekvő költségei és az elérhetetlen minőség elérése miatt, amit a Covid-19 gyorsan tovább visz. Ennek ellenére Steve Jobs 2005-ös szavai igazak – Nem tudod összekapcsolni a pontokat előre tekintve; csak hátrafelé nézve tudod összekötni őket. Tehát bíznia kell abban, hogy a pontok valahogy összekapcsolódnak a jövőben. Össze tudjuk majd kötni a mieinket?

Ez a rovat először 2021. augusztus 9-én jelent meg a nyomtatott kiadásban „Válság tervezése” címmel. Mantha az AICTE korábbi elnöke, Thakur pedig az MHRD volt kormánytitkára