Az éghajlatváltozás kezelése megkívánja, hogy elvetjük a szokásos üzleti megközelítést

Dekarbonizálnunk, helyre kell állítanunk és meg kell őriznünk. Ez a bonyolult, de egyszerű út segíthet a klímaválság megoldásában.

klímaváltozás globális felmelegedésA legutóbbi viták során a geomérnöki és a természetalapú megoldások potenciális lehetőségként merültek fel az éghajlatváltozás globális hatásainak ellensúlyozására és a hőmérsékleti célok elérésére. (Express Photo)

Írta: Tarun

Az ENSZ glasgow-i klímakonferenciájára (26. CoP) vezető úton számos beavatkozást javasolnak a globális felmelegedés megállítására vagy lassítására. A felmelegedés korlátozása érdekében olyan mesterséges megoldásokat javasolnak, mint a geomérnökség a természet alapú megoldásokig.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) különjelentése kiemeli az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-os globális felmelegedés veszélyes hatását a természeti és társadalmi rendszerekre, és felszólít az éghajlatváltozás fenyegetésére adott globális válasz erősítésére. A jelentés hőmérsékleti célja nagyon ambiciózus. Ennek eléréséhez nemcsak az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozására lenne szükség, hanem az üvegházhatású gázok légkörből való eltávolítására is.

A legutóbbi viták során a geomérnöki és a természetalapú megoldások potenciális lehetőségként merültek fel az éghajlatváltozás globális hatásainak ellensúlyozására és a hőmérsékleti célok elérésére. Értsük meg röviden ezeket a megoldásokat. A geomérnöki megoldások az éghajlati rendszerek megváltoztatását célzó emberi beavatkozások gyűjtőfogalma.

Az IPCC két fő geomérnöki megközelítésről beszél a túlzott üvegházhatású gázok légkörből való eltávolítására. Az első megközelítés a szén-dioxid eltávolítása és a napsugárzás kezelése. Az első szén-dioxid-eltávolítási megközelítés az üvegházhatású gázok légkörből való eltávolítására és elzárására összpontosít. Ennek egyik módja a szén-dioxid leválasztási és tárolási technológiák (CCS). A CCS jelentős támogatást élvez a Nemzetközi Energiaügynökség és az IPCC részéről; azonban továbbra is bizonytalanságban van az ilyen üzemek telepítésének magas előzetes költségei miatt.

A másik megközelítés, amelyről az IPCC beszél, a napsugárzás módosítása. Ez a folyamat nem befolyásolja a légköri üvegházhatású gázokat, hanem a Földre érkező napsugárzás visszaverését célozza. A módszer tudománya azonban nagyrészt modellalapú, és a napsugárzás eltérítésének hatásai kiszámíthatatlanok lehetnek.

Ráadásul az éghajlati rendszer termikus tehetetlensége miatt a sugárzási módosulás eltávolítása a hőmérséklet nagyon gyors emelkedését eredményezheti, így lényegesen kevesebb idő marad az alkalmazkodásra. A sugárzásmódosítási folyamat másik mellékhatása lehet a természetes növényzet. Mivel a napsugárzás felelős a fotoszintézisért, a napsugárzás hirtelen elfedése jelentősen befolyásolhatja a folyamatot. Bár ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak, ezeknek a technológiáknak a jövője továbbra is bizonytalan.

A második a természet alapú megoldások. A természet alapú megoldás egy gyűjtőfogalom, amelyet számos megoldásra használnak, mint például a zöld infrastruktúra, a természeti infrastruktúra, az ökológiai tervezés, az ökoszisztéma alapú mérséklés, az ökoszisztéma alapú alkalmazkodás és az ökoszisztéma alapú katasztrófakockázat-csökkentés.

A természetalapú megoldások számos nemzetközi tárgyalás során a vonzerő középpontjába kerültek, és elsősorban az éghajlatváltozás elleni harc kedvező eszközeiként ismertek el. A természetes rendszerek kritikus szerepet játszottak a légkörben lévő szén-dioxid-felesleg megkötésében egy egyszerű, mégis csodálatos folyamat, az úgynevezett fotoszintézis segítségével. Ezek a rendszerek gazdag biomassza-tartalékkal is rendelkeznek az erdőtalajban és az erdőtalajban.

A természetes rendszerekben rejlő potenciál a szén-dioxid megkötésének hatékony megoldásaként számos erőfeszítést eredményezett az éghajlatváltozás mérséklését célzó természetalapú megoldások léptékében. Ezeknek a szaporodó törekvéseknek azonban tudomásul kell venniük, hogy ezek a megoldások csak akkor hatékonyak, ha a már meglévő erdő védelmében alkalmazzák őket. Ezenkívül nem szabad vakon rohannunk a fák ültetése után; ehelyett meg kell hátrálnunk az értelmet a tudománnyal. A fákat oda kell ültetni, ahol helyük van, azt is őshonos fajokkal, a helyi közösségekkel egyeztetve.

Hasonló aggályokat vet fel az IPBES és az IPCC közötti közelmúltbeli együttműködési jelentés is. A két kormányzati szerv között először készült együttműködési jelentés kiemelte, hogy a természetalapú megoldások csak akkor hatékonyak, ha a rendszer hosszú távú éghajlat-ellenállóképességére összpontosítanak, nem pedig szűken a rövid távú klímamérséklésre.

Mindkét megoldás, még ha működne is, nem oldja meg a klímaváltozás problémáját. Ezért el kell utasítanunk a szokásos üzleti megközelítést. Az éghajlatváltozás nem önálló probléma. Ez csak egy darabja az óriáskeréknek, ami utána hatalmas ökológiai válság következik. Ahelyett, hogy csak egy darabot rögzítünk a kerékből, meg kell vizsgálnunk a kerék holisztikus rögzítésének megoldásait.

Kétségtelen, hogy a probléma nem egyszerű. Hatalmas politikai és gazdasági rendszerváltásra van szükségünk ennek leküzdéséhez. Dekarbonizálnunk kell, helyre kell állítani és meg kell őriznünk – ez a bonyolult, mégis egyszerű út segíthet megoldani a válságot. Ezenkívül az sem vigasztal meg bennünket, ha azt gondoljuk, hogy valaki valahol átsegít bennünket ezen a válságon, hogy segítsen a szorongásunkon. Ehelyett olyan módokat kell keresnünk, amelyekkel hozzájárulhatunk a válság megoldásához. Ez nem akármilyen probléma. Számunkra és a jövő generációira minden forog kockán. Nincsenek gyors megoldások.

Az író az ICRIER kutatója